<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Zenanya</provider_name><provider_url>https://zenanya.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Zenanya</author_name><author_url>https://zenanya.cafeblog.hu/author/zenany/</author_url><title>Apró örömök</title><html>Nem hittem, hogy a nap hátralévő részéből még bármi jó kisülhet. A gyerekek nagyszerűen kipihenték magukat a hosszú hétvége alatt, mi kevésbé.

Ráadásul délután is aludtak egy jót. Így arra számítottam, hogy még este 10-11 órakor is nappaliban fogunk kergetőzni. Apával közösen ledaráltuk a szokásos vacsi-zuhi-pizsi programot, majd holtfáradtan ledőltünk egy kicsit a kanapéra, hogy erőt gyűjtsünk a ránk váró &quot;ereszdelahajam&quot; órákra.

De legnagyobb meglepetésünkre a két kicsikénk is odabújt közénk és csendben élvezték, hogy együtt vagyunk. Mi pedig Édesapával megfogtuk egymás kezét és egymásra néztünk: Kell ennél több a boldogsághoz?

&lt;a href=&quot;https://zenanya.cafeblog.hu/files/2014/05/9fe25ece7dc1a3f4d610610fb5c10abc.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-371&quot; alt=&quot;9fe25ece7dc1a3f4d610610fb5c10abc&quot; src=&quot;https://zenanya.cafeblog.hu/files/2014/05/9fe25ece7dc1a3f4d610610fb5c10abc-300x300.jpg&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>