Korábban úgy gondoltam, hogy a 9 órás ovi-, és iskolakezdésre különösebb rákészülés nélkül simán oda lehet érni. Rá kellett jönnöm, hogy ez bizony nem így van. A gyerekeknek egyáltalán nem sürgős iskolába indulni, nekik mindig van idejük még egy játékra, mesére, vagy már az utcán állva eszükbe jut, hogy WC-re kell menniük. Ilyenkor még Zenanyának, azaz nekem, is felszalad a vérnyomásom, majd tövig nyomva a gázpedált, esetleg futva, két gyereket magam után húzva, leizzadva esünk be az iskolakapun 8:59-kor.
Az elmúlt évben sikerült kidolgoznom egy nyugis, jól bevált menetrendet, hogy a fent említett idegőrlő rémálomtól megszabaduljunk.
Már este kezdem a készülődést. Az uzsonna kivételével bepakolok mindent a táskáikba és odakészítem a bejárathoz. Ellenőrzöm a várható időjárást, majd előrejelzéstől függően a táskák mellé kerülnek mondjuk a gumicsizmák és az esőkabátok is. A másnapi iskolás ruhákat is kirakom. Ilyenkor mindig örülök, hogy egyenruhában kell menniük és nem kell megvitatnom, hogy akkor most melyik póló, kisgatya, zokni a menőbb, a Spiderman-es vagy Batman-es, és amúgy meg Superman tiszta gáz….
Reggel megpróbálok egy fél órával korábban kelni, mint a gyerekek, hogy csendben megihassam a kávémat és a határidőnaplóm segítségével mentálisan rákészüljek az előttünk álló napra. Ez nem mindig szokott sikerülni, mert komolyan mondom a fiaim úgy alszanak, mint a vadászkutyák. Ha meghallják, hogy megyek lefelé a lépcsőn, már pattanak is ki az ágyból és libasorban jönnek utánam. Félálomban megisszák az elmaradhatatlan reggeli kakaót, szigorúan piros illetve jelenleg zöld szívószállal, majd hagyom őket egy kicsit játszani, TV-t nézni, amíg én teljesen el nem készülök.
Reggeli nélkül senki sem hagyhatja el a házat. Így együtt reggelizünk, közben megbeszéljük, hogy kinek milyen uzsonnát csomagoljak. Amíg ők lassan falatoznak, általában van időm az uzsikat is összedobni, és az ajtónál várakozó táskákba tenni. Utána még elpakolok a konyhában, közben a “gyerünk-egyetek”című saját szerzeményemet rappelem a még mindig nyámmogó gyerekeimnek.
És most jön a neheze… öltözés, fogmosás. Én még nem próbáltam, de a gyerekeim szerint öltözködni fejenállva a legérdekesebb, illetve nagyon vicces dolog még a zoknikkal dobálni egymást. Úgyhogy kénytelen voltam bevezetni a “jutalomfalatot”, vagyis aki szépen időre, 8:30-ra , teljesen felöltözve az ajtónál áll, az kaphat egy gumicukrot (vitamint).
Persze így sem zökkenőmentes minden reggel, mert előfordulhat, hogy valaki nyűgösebb, így több segítségre, biztatásra van szüksége. De az esetek nagy többségében jól bevált a reggeli rutin. A gyerekeknek és nekem sem kell kapkodnunk, mindenki tudja, hogy mi következik, mi a dolga. Ahogy egyre önállóbbak, egyre gyorsabban készülünk el. Néha még sminkelni is van időm…..
