Anya tervez, a gyerekek pedig lebetegszenek és az ütemtervet máris a kukába lehet dobni. Azért, hogy ne csússzak el teljesen, olyan rendrakást választottam, amit ülve két gyerekkel az ölemben, orrtörlések közben is lehet csinálni. Ezért a fényképeket kezdtem el rendszerezni, a gyerekszoba rendbe rakása helyett.
Imádjuk a képeinket. Az albumokat lapozgatva kibontakozik az életünk története. A fiúk nagyon szeretik viszont látni magukat még pocaklakóként (Anya, te ilyen kövér voltál?!), vagy amikor megszülettek és kicsi babák voltak. El kell mesélnem kinek mi volt a kedvenc püréje, az első kedvenc játéka. Ettől mindig jó kedvre derülnek.
Igen ám, csak az a bökkenő, hogy a képek csak a második gyerekünk megszületéséig vannak albumba rendezve, felcímkézve. Aztán bedarált az anyaság és erre egyszerűen nem volt időm, csak szörnyülködve néztem hogyan gyűlnek a fényképek a digitális tárhelyen (flickr.com), és hogy szegény másodszülöttemről nincs egy kép sem előhívatva. Végül több ezer képre duzzadt a teljesen rendszerezetlen “gyűjteményünk”.
Így igen nagy munkáról van szó, de most, hogy több időm van, itt az alkalom, hogy ezt is rendbe hozzam. Monitoron nézni a fényképeket egyszerűen nem ugyanaz az élmény.
Először végig görgettem a rengeteg össze-vissza online albumot és kitört rajtam a kétségbeesés, hogy hogyan is fogok én itt rendet csinálni, végül ezt találtam ki:
Mivel, amint említettem igen nagy munkáról van szó, ezért még korántsem végeztem vele, de a kezdő lépéseket megtettem. Lassan összegyűlik az első 200 db kép. Ha utolérem magam, akkor néhány havonta tervezem előhívatni, rendszerezni a fotóinkat, mint ahogy, a gyerekek megszületése előtt tettem.
