Kint szakadt az eső, így remek ötletnek tűnt, hogy a gyerekekkel együtt átválogassuk, dobozokba rendezzük a játékaikat. Gyorsan bebizonyosodott, hogyha egyedül állok neki, akkor egyrészt jóval hamarabb végeztem volna, másrészt nem kellett volna minden egyes játéknál elmesélnem, hogy miért abba a dobozba rakom és miért is nem szeretném megtartani a féllábú traktoros bácsit vagy a törött kardot, ami pedig a kedvencük. A selejtezésre, vagy kinti játékká avanzsált cuccokat hétfejű sárkányként kellett őriznem, nehogy a gyerekek visszahozzák és berejtsék a szépen berendezett új dobozokba.
Eddig egy nagy ládában tartottuk a játékokat, aminek a tartalmát a szoba közepére borítottam. A doboz aljáról hihetetlen “kincsek” bukkantak elő a gyerekek legnagyobb örömére. Aztán téma szerint átlátszó, fedeles dobozokba kezdtem rakosgatni őket, például főzősök, építőkockák, szuperhősök, lego stb. Így nem fognak porosodnak és nem kell keresgélni a játékokat, csak levenni a vágyott dobozt. Miután megígértem a fiúknak, hogyha kész leszünk a pakolással választhatnak egy-egy dobozt, egész ügyesen rendszereztek velem. Még arra is sikerült rábeszélnem őket, hogy néhány megunt játékot, könyvet adjunk oda olyan gyerekeknek, akiknek nincsenek játékaik.
A társasjátékok, könyvek a polcra, a kész dobozok pedig a beépített szekrény aljába kerültek, ahonnan bármikor elő tudják őket szedni. Megmaradtak a kedvenc játékok, és a sokszor használt, nem törött játékok is.
Közben sok mindenről beszélgettünk, érvelhettek bizonyos játékok maradása mellett. A rendrakás végére megértették a rendezési elvet, ami később segíteni fog abban, hogy rendet tartsanak. A nap végére mindenki boldog volt, én azért, mert végülis rend lett. A fiúk pedig azért, mert meg lett hallgatva az ő véleményük is, és nem érezték úgy, hogy elraboltam a játékaikat.
Ha nehezebb is a rendrakás gyerekekkel, azért érdemes őket bevonni, legalább akkor, ha az ő dolgaikról van szó.
Itt láthatod a végeredmény egy részét:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: