A hálószobánk a búvóhelyem. Ha kicsit egyedül szeretnék lenni napközben, akkor általában ide rejtőzöm. Ezért is kezdtem itt a nagy rendrakást, ha nagyon belefáradok a pakolásba, akkor itt már legalább rend és tisztaság vár, lesz honnan erőt merítenem a többihez.
Először is beágyaztam, majd elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrényből. Mikor üres lett, gyorsan kiporszívoztam a porcicákat, a polcokat, kosarakat kitöröltem egy nedves ronggyal. Majd jöhetett a ruhaszortírozás három kupacba: kuka, ruhagyűjtő, szekrény. Csak a még szép, gyakran hordott ruhák maradhattak. Az első két kupacot rögtön zsákokba raktam, majd kivittem őket a kukába illetve az autóba. A többit pedig szépen összehajtva vagy felakasztva visszaraktam. Közben felírtam, hogy milyen ruhadarabokat kellene beszereznem. Ez kész főnyeremény annak, aki szeret vásárolni.
Mivel a fiaim ma egész jól eljátszottak egymással, csak néha kellett mediátorként közreműködnöm, még a férjem szekrényét is ugyanígy átválogattam. A tőle kiselejtezett darabokat külön szatyrokba raktam, hogy este átnézhesse, nehogy valami felbecsülhetetlen holmitól véletlenül megszabadítsam.
Az egész körülbelül 45 percig tartott. Igaz, nincsen túl sok ruhánk és nem lett Marie Kondo féle rend sem. Például nincsenek a fehérneműjeim tökéletesre hajtogatva. De semmi sincsen begyűrve, mindent rögtön megtalálok, és ez az én igényeimnek teljesen megfelel.
Te mennyire tartasz rendet a szekrényedben? Milyen gyakran selejtezel? Ha rendet raknál, mennyi ideig tartana? Mit tartanál meg?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: