Este a fiaimmal feküdtünk az ágyban. Beszélgettünk, nevetgéltünk. Hirtelen rádöbbentem, hogy vége a babázós korszaknak az életünkben. Jóformán észre sem vettem, hogy a pufók, gőgicsélő, kisebbik szeretetcsomagunk is igazi kisfiú vált. Egészen eddig a pillanatig úgy gondoltam rá, mint a mi kicsi babánkra. Pedig már birkózik, kardozik a bátyjával. Beszél, bölcsibe jár, lassan a pelustól is megszabadul. Napról-napra önállóbb, rengeteget kérdez, és nagyon tudja, hogy mit akar.
5 év babázás után, furcsa, hogy kevesebb szükség van rám és egyre több a szabadidőm. A fiúk nagyszerűen eljátszanak nélkülem. A nagy összebújásokra is kisebb az igény. Remek, hogy éjszakánként nem kell többször felkelnem, csak különleges esetekben. Kezdem visszakapni az életem, önmagam. Jut idő, hogy néha a gyerekeken kívül mással is foglalkozzam.
Néha elgondolkozom azon, hogy talán jó lenne harmadszor is átélni a csodát, újra kezdeni a babázást. Végig járni az állomásokat, ahogy egy újszülöttből mindentudó gyerek válik.
De ez csak futógondolat, mert úgy érzem, hogy nekünk jó így négyesben. A fiaim, most érkeznek abba korba, hogy meg lehet mutatni nekik a világot, meg lehet tanítani őket egy csomó mindenre. Én pedig ott szeretnék lenni, szorosan mellettük. Szeretném kiélvezni ezt az új “nagyobbacska fiúk” korszakot is, a babás korszak után. Kismamaként elég nehéz, vagy lehetetlen lenne velük tartani a lépést. Már most, 2,5 és 5 évesen, képesek felvenni velem a versenyt, mi lesz később?
Amíg kicsi babáim voltak, mindenkitől azt hallottam, hogy ez a legszebb korszak, használd ki, amíg ilyen kicsik. Mondhatom, hogy a várandósságtól kezdve, minden percet megéltünk, kiélveztünk, emlékezetünkbe véstünk.
Viszont úgy gondolom, hogy ez az új szakasz is rengeteg csodát rejt, bepillantást nyerhetek a gondolataikba, támogathatom őket a saját, most már tőlem részben független (bölcsi, suli) életük kialakításában. Itt az ideje, hogy rácsodálkozzanak a világ dolgaira és megalapozzák a személyiségüket. Szeretnénk sokat utazni, kirándulni, sportolni. Ha felnőttek lesznek, legyen sok közös emlékünk, amikre szívesen gondolunk majd vissza, esetleg mesélünk el együtt az ő gyerekeiknek.
Egyrészt sajnálom, hogy egy korszaknak vége, de tudom hogy ez az új korszak sem kevésbé jó, izgalmas, csodás, kalandos, mint az előző volt. Így továbbra is minden percét ki szeretném élvezni, nem csak partvonalról nézőként.
Ti miért döntöttek úgy, hogy nem vállaltok több gyereket? Éreztétek azt, hogy ti ennyien vagytok pont jók?
Szia! Nekem van három gyermekem, két lányom, akik 11 és 7 évesek és egy kisfiam,aki nemsokára lesz 2 éves. Mikor megtudtam, hogya harmadik gyermekem fiú lesz, miközben lányt vártam úgy ėreztem ės most már tudom, hogy vele lett teljes az életem.