Jelenleg őszi szünet van nálunk, így mint két csemetém az egész napot velem tölti. Lenne egy csomó dolgom, amihez egy kis nyugalom és friss észjárás kellene, de a kettő együtt most nem fog összejönni. Reggel még friss vagyok, ahogy a gyerekek is, akkor nyugi nincs, este pedig már nálam is lemerült az elem. Még az első szüneti napon próbálkoztam, hogy majd délután kicsit dolgozom, de aztán felhagytam vele. Nézőpontot váltottam, ha már az én napom nem alakul terv szerint, akkor legalább a gyerekek napja alakuljon úgy, ahogy ők szeretnék. Ezt kiterjesztettem az egész őszi szünet idejére. Kirándulunk, játszóterezünk, fogócskázunk, sütit sütünk, szerepjátékokat játszunk, meséket nézünk, és későn fekszünk le.
Jó érzés félredobni a feladatokat, és csak jól érezni magunkat. Egy kicsit a jelenben élni velük, nem a következő teendő gondolni, csak élvezni az őszi napsütést, csodálni a szép színes fákat. A gyerekeimet nem érdekli, hogy már régen ebédet kellene főzni, mert éhesek leszünk, vagy el kellene menni a postára. A lényeg a kicsi csiga, aki éppen a levélen mászik vagy a dolgozó markoló. Minek sietni. Ebben a pár napban rájöttem, hogy igazuk van. Mi felnőttek minden mellett elrohanunk, nem élvezzük ki a pillanatot, nem figyelünk a részletekre, csak a következő lépésre összpontosítunk.
Szóval, ha teheted, állj meg egy kicsit te is. Nézz körül, keress egy csigát, egy szép falevelet, bármit. Ne rohanj el, add át magad a pillanatnak. Én még vasárnapig biztos ezt teszem, de ha hétfőn elő is kerül a határidőnaplóm, nem fogom elfelejteni a leckét, amit a gyerekeimtől tanultam: A jelenben létezni és élvezni minden percét.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: