Először furcsa volt a csend. Senki sem beszél, szaladgál fel-alá. Csak a saját gondolataim visszhangoznak a fejemben. Semmit sem kell csinálnom. Nincs értelme ebédet főzni, bevásárolni. Még felkelni sem lenne muszáj, akár pizsamában is maradhatnék egész nap és olvashatnék az ágyban, vagy nyugodtan megihatnám a kávém a teraszon. Öt éve nem volt ilyen…
Te jó ég, mivel töltöttem akkor a napjaim? Lassan eszembe jut, hogy rengeteg a tennivaló, ami most csak rám vár. Mégsem tölthetem a napom tétlenül. Így neki veselkedtem a rendrakásnak, takarításnak, mosásnak. Öröm volt látni, hogy egyedül mennyivel gyorsabban haladok. Este még talán egy filmet is megnézhetek nyugodtan. Aztán jól kialszom magam. Majd holnap fogok lustálkodni. Felvillanyozott a gondolat.
Majd újabb ötletem támadt, mi lenne, ha sütnék valami finomságot mire Édesapa és a fiúk hazaérnek a Nagyiéktól. Mert hiába a csend, béke és a nyugalom, azért hiányoznak a kis ördögfiókák.
Ugorj ki a mókuskerékből, csatlakozz a Zenanya Klubhoz!
Ha szükséged lenne egy kis boldogságra, iratkozz fel!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: