Nagyszerű terveim voltak, hogy majd mi mindent fogunk csinálni az elkövetkező hetekben. Aztán egyszer csak közbeszólt az élet. Nem nagy dolog, csak egy kis nátha, köhögés. Viszont bőven elég ahhoz, hogy boruljanak a tervek.
Elmarad az önmegvalósítás, a nyaralás, a medence partik. Most a túlélésre játszunk. A gyerekek, Anya nyűgösebb. Összegyűlt a mosás, valamit enni is kellene, bár senkinek semmi étvágya. Éjjel pedig milliószor ébredünk köhögés, orrfolyás miatt. Én egyre türelmetlenebb vagyok, hogy mikor nyerem már vissza végre az erőmet, és tudjuk megvalósítani az annyira várt programokat. Az otthonunk is jobban emlékeztet egy hadszíntérre, akkora a rumli.
Szerencsére itt van nekünk Édesapa, aki nagyszerűen ráérez, hogy mikor kell feltűrnie az ingujját és elmosogatni, rendet rakni. Illetve mikor kell “mindenlébenkanál” Édesanyát egy könyvvel a kezében ágyba parancsolni. Két óra pihenés csodákat tesz, sokkal jobban érzem magam. Nélkülem is rend lett, a gyerekek meg lettek etetve és fürdetve. Megnyugtató tudni, hogy nélkülem is működnek a dolgok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: