Mielőtt megszülettek a gyerekeink úgy képzeltem, hogy tökéletes anya leszek. Csupa móka és kacagás, rengeteg összebújós mese, textil pelenka házi bébiétel, kenyérillat. Aztán megszületett a kisfiam, aki nagyon gyorsan ráébresztett arra, hogy az ő elképzelései a tökéletes anyáról, mások, mint az enyémek. Így a kenyérillatról, textilpelenkáról szőtt álmaim hamar szertefoszlottak. A legnehezebben azt szoktam meg, hogy nem tudom úgy irányítani, kézben tartani a dolgaink, ahogy korábban. Szinte mindegy volt, hogy én mit akarok. Idegesített az állandó rendetlenség, hogy nem érek a dolgaim végére, ha megfeszülök sem tudok megfelelni a saját magam által támasztott elvárásaimnak.
Az i-re a pontot a második kisfiúnk születése tette fel. Szuperanyuként továbbra is kétségbeesetten próbáltam tartani a frontot minden vonalon, ami így utólag nyilvánvalóan teljesen esélytelen volt most már két kicsikével. Aztán eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy ez így nagyon-nagyon nincs rendben, mert ha én ezt nem hagyom abba, akkor maximum idegroncsanya leszek, a vágyott tökéletes anya helyett.
Szóval megkérdeztem magam, mi a legfontosabb? A kenyérillat? A tiszta, rendezett otthon? Esetleg, hogy a gyerekeimmel legyek testben és lélekben? Nyilván az utóbbira voksoltam. Így nehezen bár, de búcsút intettem a mindent-elintéz-kézbentart-megszervez-énemnek, és lassan megtanultam segítséget kérni illetve lazítani a saját gyeplőmön, most már simán lefekszem úgy, hogy nincs elpakolva.
A gyerekeimnek nincsen tökéletes anyukája, de helyette van móka, kacagás, összebújás, nagy beszélgetések és nyugalom. Minden más meg vár. Kenyeret süthetek még öreg koromban is, és valószínűleg akkor az ablakaimon sem lesznek apró ujjlenyomatok. Te is felejtsd el a lelkiismeret furdalást! Nemcsak neked nem sikerül öt vagy akár két helyen is tökéletesen helytállni, senkinek sem megy. Próbáld meg jól érezni magad a jelenlegi élethelyzetedben, hozd ki belőle a legjobbat!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: