Pár hete kaptam ezzel a címmel egy emailt. Nem értem. Addig még majdnem két hónap van? Miért is kellene már készülnöm? Miért nem lehet egyszerűen csak élvezni azt, ami most van?
Gyönyörű az ősz, a színeivel, illataival, ízeivel. A roppanó levelekkel, a repülő pókhálókkal, a párás reggelekkel, a hűvös estékkel. Menjünk ki a természetbe, szagoljunk bele a levegőbe, csodáljuk meg a színkavalkádot. Hagyjuk, hogy a lábunk belesüppedjen az avarba, ha találunk egy nagyobb kupacot, akár bele is ugorhatunk. Nézzük, ahogy a szél vetkőzteti a fákat, élvezzük, ahogy összegubancolja a hajunkat. Gyűjtsünk gesztenyét, falevelet, dolgozzunk a kertben. Vegyük a kezünkbe a földet, a terméseket, a leveleket. Ugye milyen nyirkosak? Menjünk ki a piacra, vegyünk gesztenyét, sütőtököt, szőlőt, érezd az ízeket. Igyunk egy pohár forralt bort. Rakjunk tüzet a szabad ég alatt.
Éljünk most, élvezzük a pillanatot, ne arra készüljünk, hogy mi lesz két hónap múlva, még ráérünk…
Tünde, köszönöm a hozzászólásod és hogy olvasod a blogom. Remélem nektek is sikerül megőrizni a karácsony varázsát és békéjét, ami Amerikában még nehezebb, mint itt nálunk.
Kedves Zenanya! Roppant jó kérdés, hogy az emberek nagy többsége miért él a jövôben és hagyja, hogy a jelen elrohanjon mellette. Én Amerikában élek, és itt még inkább ez a mentalitás a jellemzô. Mindenütt már októbertôl karacsonyi zenét játszanak és mire eljön végre az igazi ünnep, senki már a karacsonyra sem akar gondolni. Arról meg hogy a karacsony igazából miröl is szól, senki nem is gondol.
Nagyon szeretem a rovadot,
Tünde