Nem, nem semmi romantika… Már megint a rendrakás. Szóval valahol olvastam erről a módszerről: Ha valamit megfogunk, azt nem rakhatjuk csak úgy le akárhová, hanem rögtön a helyére kell visszatenni, így nem kezdenek el a lakás különböző pontjain összegyűlni a nem odavaló dolgok. Ez nagyon egyszerűnek tűnik első neki futásra, de menet közben több nehézséggel is szembe kerültem.
Először is mindennek meg kell legyen a helye. Hogy szerinted hol a helye az egy dolog, de ettől még a családtagjaid találhatnak “jobb” helyeket is. Pl. Kocsikulcsnak a kandalló tetején, iskolatáskának a konyhapulton, zokniknak a földön, kenyérhéjnak a fiókban…. Egy darabig türelmesen kérdezgetem, ennek ugye nem itt a helye, majd feladom és elpakolom a HELYÉRE. (Itt már érezhetően kezdem elveszteni zenmagam.) 🙂
A másik probléma, hogy használsz egy tárgyat, majd félbehagyod amit csinálsz. De később kiderül, hogy abbahagytad és nem félbe, persze a dolgok ott maradnak.
Néha körülményes is a dolog, sokat kell járkálni, hogy mindent azonnal visszacipelj a helyére. Egyszerűen logikusabb ott letenni, ahol vagy….AHA valószínűleg a többiek is így gondolják a zoknikról, kocsikulcsról, kenyérhéjról
Összegezve nem rossz módszer, segít a rend fenntartásában, a családtagok is javuló tendenciát mutatnak és kezdenek kevésbé kreatívak lenni a dolgok elhelyezésében, vagyis lassan megtanulják, hogy minek hol a helye szerintem.
Kommentek