A napjaim egyik állandó fénypontja az esti lefekvés. Beosonok a hűvös szobába, óvatosan bebújok a takaróm alá, majd megszimatolom a mellettem alvó két kis buksit és csak hallgatom, ahogy a fiaim szuszognak. Aztán átgondolom, hogy milyen szép dolgok történtek velünk és hálát adok a Sorsnak, hogy ők vannak nekem, nekünk. Ezután hagyom, hogy a tücskök ciripelése és gyerekeim lélegzése engem is álomba ringasson, hogy másnap újult erővel tudjuk élvezni az élet apró örömeit, elég kipihentek legyünk ahhoz, hogy észrevegyük a sok gyönyörűséget, ami körülvesz bennünket.
Hasonló jó éjszakát mindenkinek!