Néha jó eljátszani a gondolattal, hogy összepakolunk néhány bőröndnyi cuccot és teljesen új helyen kezdünk új életet. Megszabadulnánk az eddig összegyűlt kacattól, felelősségtől és tiszta lappal indulhatnánk újra. Aztán mindig rájövünk, hogy valószínűleg sokkal bonyolultabb lenne, mint a már meglévő dolgainkat rendben tartani. Itt helyben megszabadulni a fölösleges kacattól és tényleg csak a minimumot megtartani. Mennyivel egyszerűbb lenne, így takarítani, mennyivel átláthatóbb lenne az otthonunk, az életünk.
A kérdés csak az, hogy mi a minimum? Mennyit tartsunk meg azokból a tárgyakból, amik érzelmi okból vannak a házban? A nélkülözhető dolgok listája nyilván mást jelent nekem, a férjemnek, a gyerekeimnek. Ezt hogyan lehetne összehangolni? Az elkövetkező napokban, hetekben (hónapokban?!) megkísérlem a lehetetlent: A túl zsúfolt (rendetlen??) otthonunkból megpróbálok minimalista, rendezett otthont teremteni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: